| Céginfo | Sokarcú, változatos táj a Tápió vidéke, s ennek talán legjellegzetesebb települése, földjén ölelkezik a Gödöllői-dombvidék legdélebb nyúlványa az Alföld néhol homokbuckás és ugyanakkor már kiváló löszös földjével. Itt találkozik a Tápió-patak Y-szerű három szára, itt lesz. Az Alsó- és Felső-Tápióból az egyesült ág. Ez a földrajzi elhelyezkedés meghatározza, hogy ősidők óta lakott hely, a régészeti leletek pedig bizonyítékai ennek. Leghíresebb lelet a szkíta aranyszarvas, amely fejedelmi pajzsdísz lehetett. 1923-ban találták meg, miközben a máig élő Attila legenda a Priszkosz rétor leírása alapján a hun király egykori palotáját kezdték itt kutatni. Az Árpád-korban a Káta-nemzetség telepedett meg ezen a tájon, s az e korban épült kéttornyú templomot a törökök lőtték a szomszédos mocsárba. Később e templom helyén juhlakot építettek, amelyet tűzvész pusztított el a méltatlan tett miatt. A hagyomány szerint ha veszély fenyegeti a falut, éjfélkor megszólal azóta is a mocsárban a harang. Márpedig a veszély fenyegette többször is, hisz a török időkben hol elnéptelenedett, hol újratelepült. Utolsó pusztulása a Rákóczi-szabadságharc alatt volt, amikor rácok perzselték fel, s csak az 1700-as évek közepén lett újra virágzó település, a mai állapot arra az időre vezethető vissza. A ma is meglévő legrégebbi épület az 1764-ben építetett Mária mennybevitele tiszteletére emelt barokk kápolna, amely ritkaságszámba menően magánkézben van, de közösségi célokat szolgál, s nem csak vallási jelleggel. A Blaskovich-család építette, akinek sírkertje a kápolna környéke, s itt áll az a rejtélyes feliratú szobor, amely Atillát idézi ilyenképpen: "Sem Isten, sem ember, akit itten néztek, De Istenes ember, akit ezzel képzek!" A család egyik kiemelkedő tagja volt Blaskovith Ernő, akinek tulajdonát képezte a világhírű Kincsem nevű ló, a „Csodakanca”, amely ötvennégy versenyt futott, s valamennyit megnyerte. A tápiószentmártoni Selyemréten kaszált szénát még Angliába is utána vitték csodaszerként táplálékul.
Tápiószentmárton neve Szent Márton tours-i püspökA falu első említése 1438-ból származik, mégpedig Szent Márton név alatt. Ez arra utal, hogy a település középkori templomának védőszentje Szent Márton tours-i püspök volt, és róla nevezték el a helységet is. A Tápió előtag Thape formában csak a XV. Század végén bukkan fel először a falu nevében. ( Thape-Zenthmarton). A Szent Márton névalak mindazonáltal a török hódoltság időszakában tovább élt a falu névhasználatában, jóllehet különböző változatokban. A helység nevének gyakoribb formája azonban a Tápió előtaggal bővült Tápiószentmárton volt, illetve ennek különböző variánsai. (Tape Szent Márton, Tapi Szent Márton, Tapia Szent Márton) A Tápió vagy Tápjó Szent Márton névforma a XVIII. Századtól kezdve általánosan elterjedt. |
|---|
